1. fejezet: Új hely, Új élet
Hallottam párszor, hogy a régi gazdám, egy kövér ember, akinek már 3 éve vagyok, hű lova a sok verés, szidás ellenére, elakar adni. Nem igazán szerettem ezt az embert, de a sok veréstől rosszul lettem, és 3 napja nem ettem, így kivitt a vásárra. És itt vagyok. Egyedül, egy Fjord kanca, barátok nélkül, friss kaja nélkül, és még a fű is ki volt égve a hőség miatt.
Már nagyon sok ember megnézett, és mind azt mondták: ,, Szeretnék egy lovat, lehet hogy Fjordot, de ez túl gebe!" Ezek a szavak megsértettek. Elegem volt a hőségből, a sok bámészkodó emberből, akik egy simogatás, történetem megismerése nélkül elment mellettem, és ocsmány szavakat vágott a fejemhez. Ámbár nem csodálkoztam, igazuk volt, és nem az ő hibájuk, vagy az enyém, hanem gazdámé, aki engem nem szeretett soha, de én kiálltam mellette születésem óta.
Későnn odajött hozzám egy kislány. Nem is tudom kislánynak mondható e, de még gyerek volt, éreztem, hisz én is gyerek vagyok még, márha az 5 év gyereknek mondható egy lónál.
Miért is kerültem vásárra? Egy dolog miatt, mert a gazdi azt gondolta, hogy makacs vagyok, közben ő hibázik! Én csak több időt adok neki, hogy rájöjjön a hibájára! Soha nem vette lovaglás közben észre, hogy alig bírom, és szorít a heveder, túl rövidre hagyja a kantárszárat, ami vágja a számat.. Őt nem érdekelte, így én elkezdtem farolni, hátrálni, és ágaskodni. Ez hírtelen érte őt, így leesett, és hazafele ellátta a bajomat. És még talán egy oka van. Hogy 3 napja nem ettem, ezért rohamosan fogytam, és gebe lettem.
Szóval a lány odajött hozzám és megsimogatott. Nem hittem, hogy ezt mondja, de igaz volt:
- Ő kell nekem. Már imádom is! - jelentette ki a kislány.
- Dehát kicsim, ez a ló gebe, és valószínűleg az is marad. Nézd meg, hogy néz ki. Nem, szósem lehet róla. Figyelj... -mondta az anya. - keresünk neked... -nem bírta befejezni.
- Nem anya, nem! Felhízlaljuk, gyönyörű ló. - mondta a kislány makacsan, akaratát leszögezve.
- Igen, igen. Nagyon gyönyörű ló, ha felhízik. - mondta az eladó - ha megveszik 200.000 Ft-ért, a maguké ez a csodás western felszerelés, és a lószállító is, és a takarmány egy része!
- Na jó. Hány éves ez a ló? - kérdezte komolyan az apa. - Nem tűnik öregnek. És mióta van lovagolva. Elbír nagy terheket is? Mennyit eszik?
- 5 éves, szóval tényleg nem öreg. 2 éves kora óta én nevelem, és lovagolom. Nagy terheket is elbír. Nézzen rám, én 2-3 órákat lovagoltam vele terepen. Teherbíró, és okos ló. Higgye el, megéri. Enni pedig nem eszik sokat, szóval nyugodjon meg, nem fogja kienni önöket a vagyonukból. 4 éves kortól ajánlott rajta lovagolni. - válaszol a gazdim, mintha teljesen meg lenne velem elégedve, a hibáimról sem beszélt, vagyis azokról a hibákról, amit miatta vétettem. Úgy tűnik mihamarabb meg akar tőlem szabadulni.
- Kérlek titeket, nekem kell ez a ló, bármi áron, csak hagy legyen az enyém! - kérlelte a szüleit a kislány, én pedig boldog voltam, és reménykedtem, hogy végre szerető gazdira találhatok.
- Oké, kapsz 1 hónapot, hogy bizonyítsd, nem hiába vettük meg. Ha letelik az egy hónap megy a vágóba, vagy eladjuk, ha nem jól viseled a gondját! - mondta komolyan az apa.
- Hol laknak? - kérdezte a régi gazdám.
- Arra kint a tanyán, a földes út végén. - feleli a kislány anyja, aki az egészet csöndben figyelte.
- Akkor egész nyugodtan hazalovagolhatsz. Persze, ha tudsz lovagolni! - mondta a kövér ember. A kislány bólintott, és a szülei is. - Nagyszerű, máris nyergelem!
A nyergelés prímán ment, míg megnem húzta a hevedert.
- Bácsi! Az túl szoros, majd én! - ajánlotta a kislány. Az öreg átadta a helyet, és a lány szépen, finoman meghúzta a hevedert, látva a sebeimet.
Repestem az örömtől, amikor végre hazafelé mentünk. Öröm volt ilyen kislányt vinni a hátamon, így nagyon vigyáztam rá, a súlya sem volt nagy. Út közben beszélt hozzám, én nyihogtam, horkantottam válaszul, amiért egy puszit nyomott a nyakamra. Vele akár örökre is vágtáztam volna, de persze én is fáradok!
Már érzem, hogy jóban leszünk, és amint hazaértünk elkezdek enni, és hízok egy kicsit, hogy a szüleik ne adjanak el, hogy a kislányé lehessek örökre.